A domborzat a hangulatom, érzésvilágom. A színe az egyéniségem. Behálózzák utak, az utakat pontok, ezek a döntések, találkozások. Én döntöm el melyik utat követem, melyik pont lesz csomópont.
Kiterítettem térképem a földre. Fölé hajoltam s célt keresve szemléltem. Célt ugyan nem találtam csak egy ösvényt, talán a semmibe visz az út melyre ráleltem, de tetszik, követem.
Az elmúlt hetekben a megrajzolt utat próbáltam követni, eddig sikerrel.
Első lépésként a párkapcsolatomat számoltam fel. Nem rázott meg, hisz volt is meg nem is.
Második lépésben a baráti körömet vágtam rövidebbre. A haverokat célzottan gyökerüknél távolítottam el életem földjéből.
Mindezzel “felesleges” időt nyertem. Amire most nagy szükségem lesz, hisz a következő lépés a munkahely váltás, hogy olyat találjak ami megfelel, ahhoz bizony idő kell. A másik ami szintén rengeteg időt felemészt az a tanulás. Nem szabad elhanyagolnom, már így is kicsit lemaradtam.
Az előttem álló hetek terve eme kettő lesz.
Ha sínen leszek, már tudom mi a folytatás.