Térkép

2010 november 24. | Szerző: Péntek

A domborzat a hangulatom, érzésvilágom. A színe az egyéniségem. Behálózzák utak, az utakat pontok, ezek a döntések, találkozások. Én döntöm el melyik utat követem, melyik pont lesz csomópont.

  Kiterítettem térképem a földre. Fölé hajoltam s célt keresve szemléltem. Célt ugyan nem találtam csak egy ösvényt, talán a semmibe visz az út melyre ráleltem, de tetszik, követem.

Az elmúlt hetekben a megrajzolt utat próbáltam követni, eddig sikerrel.

Első lépésként a párkapcsolatomat számoltam fel. Nem rázott meg, hisz volt is meg nem is. 

Második lépésben a baráti körömet vágtam rövidebbre. A haverokat célzottan gyökerüknél távolítottam el életem földjéből.

Mindezzel “felesleges” időt nyertem. Amire most nagy szükségem lesz, hisz a következő lépés a munkahely váltás, hogy olyat találjak ami megfelel, ahhoz bizony idő kell. A másik ami szintén rengeteg időt felemészt az a tanulás. Nem szabad elhanyagolnom, már így is kicsit lemaradtam.

Az előttem álló hetek terve eme kettő lesz. 

Ha sínen leszek, már tudom mi a folytatás.

Kívülről befelé

2010 október 30. | Szerző: Péntek

Kívülről kezdem.
Levetem a pizsamát önsajnálatom jelképét, veszek egy forró fürdőt, majd felveszem valamelyik új hacukám, amit megvettem, de még egyszer sem hordtam.
Rendben, ezzel megvolnék.

Azon töprengek, hogy jutottam idáig.
És most hangosan felteszem a kérdést: 

“Erős nő létemre, mégis mikor és hogy törhettem meg ennyire?”

Nézzük objektívan, kívülről.
Fiatal, csinos, egészséges nő vagyok.
Van szerető családom, munkám, párom.
Nincs hitel a nyakamon, megvan mindenem amire szükségem van.

Akkor most nézzük belülről, szubjektívan.
Lassan 30 leszek, és a társadalmi elvárásokat nem tudom produkálni, úgy mint férj, gyermek, mert csak férjet szeretnék gyermeket nem. Ez így lássuk be nem könnyű.
Ezesetben az egészséges tünetmentest jelent, aki rám néz nem sejtheti, hogy küzdök én is betegséggel, ami nem halálos, de gyógyíthatatlan.
A családtagjaimnak megvan a maguk élete, már átléptem azon a koron, hogy terelgessenek.
A munkám unom, nem elégíti ki a tettre éhségem, de kényelmes ezért nem változtatok.
A párom külföldön él, nincs mellettem a döntéshozataloknál, mindenben egyedül döntök, és ő sohasem ellenkezik. Engedékeny, csak maradjak vele.
Ez nem szerelem, hanem szimbiózis.

És el is érkeztünk a probléma gyökeréig.
Érzések.
Ez hiányzik az életemből.
Sokszor azt érzem, hogy az életem adnám egyetlen ölelésért, de nincs a közelemben senki aki ezt megadná nekem. Ha lenne sem merne megölelni, mert rideg nőnek ismer és nem gondolja, hogy erre van szükségem.

Az első lépésen túl vagyok, legalább már kitudtam mondani.

Tiszta lap

2010 október 29. | Szerző: Péntek

Korábbi írásaim is azért születtek, hogy visszaolvasva lássam, előre a hétvége felé, vagy hátra a hét eleje felé tartok.

Hátra fele tartottam, s már nem volt móka visszaolvasnom.

Új “lapot” kezdtem egy új “könyvben”

Ennél lejjebb már úgysem süllyedhetek, mint ahol most vagyok 2010.10.29.-én pénteken. ヅ